Pontosan mi is az a nyugdíj?
Nyugdíjnak tekintjük azt a passzív jövedelmet, amit az aktív, munkában töltött évek után kapnak a nyugdíjasok. Ez a havi juttatás optimális esetben nem csak a mindennapi kiadások fedezésére elegendő, hanem arra is, hogy a nyugdíjas évek valóban a gondtalan, megérdemelt pihenésről szóljanak - pontosan mint egy hosszúra nyúló nyaralás alatt. Egyetlen nyaralás sincs azonban ingyen, a cél ennek megfelelően az, hogy a munkavállalók olyan nagyságrendű passzív jövedelmet tudjanak felépíteni aktív éveik alatt, hogy a nyugdíjas években ne okozzon gondot kifizetni a számlát.
Mit jelent az a kifejezés, hogy „megfelelő nyugdíj”?
Nagy általánosságban elmondható, hogy a nyugdíjasok jövedelemigénye kisebb, mint aktív éveik alatt, hiszen jellemzően nyugdíjas éveik alatt már nem kell hiteleket törleszteniük, illetve a gyermekeikről sem kell már aktívan gondoskodniuk. Az OECD által elfogadott irányelv szerint a nyugdíjba vonulást megelőző átlagjövedelem 70%-nak megfelelő havi juttatásra lenne szüksége minden nyugdíjba vonuló állampolgárnak, lévén ez az a nagyságrend, amiből még tisztességes módon meg tudnának élni. Az EU éppen ezért ezt az irányelvet tekinti „megfelelő nyugdíjnak” - a gond csak az, hogy ezt a nagyságrendet az állami nyugdíjrendszer önmagában nem képes biztosítani. Az eltérést a „megfelelő nyugdíj” és a „tényleges nyugdíj” közt éppen ezért valamilyen más forrásból kellene fedezni a nyugdíjba vonulóknak.
Mi is az a korfa és miért érdekes ez nyugdíj szempontból?
A korfa alakjából képet kaphatunk arról, hogy egy társadalmon belül az egyes korcsoportok milyen arányban képviseltetik magukat. A társadalomkutatók ezt az eszközt használják arra, hogy egy ország demográfiai változásait nyomonkövessék, illetve tökéletesen alkalmas arra is, hogy a jövőben várható változásokat modellezzék vele. A nyugdíj kérdés szempontjából azért tekinthető fontos eszköznek, mert remekül összehasonlítható általa a múlt század elején rögzített állapot a jelenkori helyzettel, és ezért pontosan látszik az is, hogy a kiosztó-kiróvó rendszer miért is számíthat komoly kihívásokra a jövőben.
Hogyan értelmezzük a korfa változásait?
A nyugdíjrendszer alapját arra az igen egyszerű elméletre építették fel anno, hogy a nagyszámú aktív munkaerő által befizetett minimális nyugdíjjárulék is tökéletesen és könnyedén fedezi majd a viszonylag kis számú nyugdíjas megélhetését. Mindez tökéletesen működött is a múlt század első feléig, hiszen a fiatalok viszonylag gyorsan, 15-16 éves koruktól kezdődően dolgoztak, az átlagéletkor az 50 évet sem érte el, a kis számú idősebb generáció számára pedig valóban tökéletesen elegendőnek bizonyultak a befizetések. Az idő előrehaladtával azonban megváltoztak az arányok és a mai korfa már teljesen eltérő képet mutat: kevesebb a fiatal és több az idős korú, ami már magában is problémákat okozhat a rendszerben, de ezt még tovább nehezítik azok a társadalmi változások, amelyek a járulékfizetéseket és a nyugdíjba vonulások számát befolyásolják. A 2050-es évre prognosztizált korfa még elkeserítőbb képet sejtet nyugdíj szempontból, hiszen az arányok várhatóan olyan irányba tolódnak el, amely gyakorlatilag a jelenleg is nehezen működő rendszer teljes működésképtelenségét jelentheti.
A magyar korfa sajátossága a „két csúcsos” felépítés: az első csúcs a Ratkó korszak, a második csúcs pedig a Ratkó unokák népességnövekedési hullámát jelzi (Ratkó Anna 1949 és 1953 népjóléti miniszter volt Magyarországon, a nevéhez fűződik az abortusztilalom és a gyermektelenségi adó bevezetése – mindkét intézkedést 1956-ban oldották fel). A probléma alapvetően annyi, hogy a második csúcsot nem követi egy harmadik csúcs, azaz a Ratkó unokák után nem következik még egy nagyobb népességnövekedési hullám. Ennek következtében először 2012-14 környékén (a Ratkó gyermekek nyugdíjba vonulásakor), majd azt követően 2035 körül jelentkezik látványosan a „sokkal több eltartott és jóval kevesebb eltartó” problémája.
Mit jelent az „adott korban várható élettartam” fogalma?
Magyarországon a férfiak átlag életkora valamivel 68 év felett, a nőké pedig 73 év felett van, így amennyiben csak ezt a két értéket néznénk, joggal merülne fel a kérdés, hogy egyáltalán miért is beszélünk nyugdíj problémáról. Sokan az „úgysem élem én azt meg…” elméletet is pontosan erre a két számra építik fel, ez azonban csupán egy egész társadalomra vetített átlag, jelen esetben különösebb tartalom nélkül. A nyugdíjkérdés szempontjából sokkal inkább meghatározó mérőszám az adott korban várható átlag élettartam, hiszen ez a mutató – nevéből adódóan is - korcsoportonként számol várható átlag élettartammal - vagyis például más és más a 40, 50 és 60 éves generációk várható élettartama. Nyugdíj szempontból nézve tehát a 65 éves korosztály várható élettartama az érdekes, illetve ennek az értéknek a változásai az elkövetkező időszakban. Jelen számok az idősebb korosztályok várható élettartamának kitolódását prognosztizálják, így akár azt is mondhatjuk, hogy mindazok, akik „sikeresen” elérik a nyugdíjas kort, általában még hosszú éveken keresztül nyugdíjfelhasználók lesznek. Ezekre a változásokra kell felkészíteni a nyugdíjrendszert.
Mit jelent az a kifejezés, hogy „korosodó társadalom”?
A javuló életszínvonal és fejlettebb egészségügyi ellátás miatt a várható élettartam is jelentősen feljebb tolódott az elmúlt években (akár csak az 50 évvel ezelőtti szinthez képest is), mindeközben a visszafogottabb gyermekvállalási kedv miatt a fiatalabb korosztályok száma csökkent, vagyis az arányok összességében az idősebb generációk felé tolódtak el. Ez egy egész Európát érintő jelenség, így a jelenlegi nyugdíjrendszerben a kiosztó-kiróvó elv miatt gyakorlatilag egyre kevesebb eltartónak kell majd egyre több eltartottat finanszíroznia, ami egy idő után fenntarthatatlanná teszi az egész rendszert.
Miért valószínűsítik a szakértők, hogy a jövőben várhatóan kevesebb gyerek születik majd?
Bármilyen furcsán és szomorúan hangzik is, de minél fejlettebb és tehetősebb egy társadalom, statisztikailag annál inkább csökken a gyermekvállalási kedve. Egészen pontosan fogalmazva a „több-gyermek-vállalási kedv” csökken Európában (Magyarországon 2010-ben például családonként átlagosan alig 1,3 gyermekkel számolhattunk, míg a rendszerváltás előtt ugyanez a szám bőven 2 gyermek felett volt). Mindez részben a megváltozott társadalmi modell miatt alakul így (az emberek gyermekvállalás helyett többet költenek szórakozásra, utazásra, hobbykra), a kevésbé tehetősek pedig a gyermekneveléssel összekapcsolt növekvő anyagi terhek miatt nem vállalnak második vagy harmadik gyermeket. Mindez nyugdíj szempontból természetesen azért fontos, hiszen ha a fiatal nemzedék létszáma csökken, akkor ezzel együtt a jövőbeni járulékfizetők száma is jelentősen kevesebb lesz.
A munkavállalási korban lévők közül mindenki fizet járulékot az állami rendszerbe?
Elméletileg igen, gyakorlatilag viszont a magyar sajátosságok miatt nagyon sokan egyáltalán nem, vagy csak minimális járulékot fizetnek az állami nyugdíjrendszerbe. A jelentős adó- és járulékterhek miatt - a nyugati átlagtól messze elmaradva – jóval kevesebben vannak teljes munkabérükre bejelentve, gyakoriak a „zsebbe kapott” fizetések, jelentős a munkanélküliek száma és még többen vannak azok, akik az állam számára láthatatlan módon, a szürke – vagy akár fekete – gazdaságból szerzik jövedelmük jelentős részét („papíron” a munkaképes korú (l5-64) lakosság mindössze 57%-a foglalkoztatott). Ehhez kapcsolódik az a tendencia, hogy a fiatalok egyre tovább tanulnak (vagyis később kezdik el a járulékfizetést), illetve sokan inkább külföldön vállalnak munkát. Lévén az aktuálisan kifizetésre kerülő nyugdíjakat a most befizetésre kerülő járulékokból egyenlítik ki (és a rendszer már most sem tudja 100%-osan csak a befizetett járulékokból teljesíteni a nyugdíjak kifizetését), a fent említett társadalmi és demográfiai átalakulások miatt a későbbiekben ez borítékolhatóan még komolyabb problémákhoz vezet majd.
Milyen hatása van annak, hogy a jövedelmek egy jelentős része a szürke vagy akár fekete gazdaságban keletkezik Magyarországon?
A TB rendszer szempontjából alapvető fontosságú lenne, hogy növekedjen a járulékfizetők száma, az állam éppen ezért nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a számára láthatatlan szürke gazdaságból minél több munkavállaló kerüljön át a „látható” rendszerbe. A „zsebbe kapott” bérek miatt kieső járulékok hiányként jelentkeznek a rendszerben (2008-ban több mint 1,2 millió munkavállaló volt minimálbérre bejelentve), amit elméletben lehetne a járulékok növelésével pótolni, ezzel azonban még komolyabb terheket raknának a jelenlegi járulékfizetők nyakába, ami hosszabb távon gyakorlatilag ismét csak a szürke gazdaságba „menekülő” társaságok számát növelné. A térség országait megnézve, míg Bulgáriában a bruttó fizetések 90%-a, Szlovákiában pedig 78%-a kerül a munkavállalóhoz, addig Magyarországon alapértelmezésben ez a szám alig valamivel több, mint 62%, vagyis az adóterhek további növelése nem a legszerencsésebb megoldás. A képet tovább árnyalja a szuperbruttó intézménye, aminek köszönhetően a magyarországi nettó fizetés a teljes bérköltség mindössze 48,4%-a… Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy a hosszú éveken keresztül a szürke gazdaság szabályai szerint minimálbérre bejelentett – és ezáltal sajnos járulékelkerülő - munkavállalók jelentős része pontosan a jövedelmüknek megfelelő járulékfizetés hiánya miatt számíthat majd csupán minimumnyugdíjra.
Mi az a „garantált minimumnyugdíj”?
A garantált minimumnyugdíjat valójában inkább tekinthetjük segélynek, mintsem valódi nyugdíjnak, hiszen jelen pillanatban az összege 28.500 Ft havonta, azaz kb. 100 Euro. Ilyen nagyságrendű „nyugdíjra” azok számíthatnak, akik szolgálati éveik alatt mindvégig csak a minimális járulékösszegeket fizették, illetve gyakran még azt sem. Jelen állás szerint ez a probléma ma Magyarországon közel 2 millió embert érinthet.
Vajon javulni fog a foglalkoztatottsági helyzet a jövőben?
A rövid válasz erre a kérdésre az, hogy remélhetőleg igen, az elmúlt évek gazdaságai és demográfiai változásai azonban mindenkit óvatosabbá tettek. A növekvő munkanélküliség világméretű probléma, így bár Magyarországon is jelentős erőfeszítéseket tesz az állam a jelenség visszaszorítására, a „teljes foglalkoztatottság” elérésével nem számolhatunk. Ehhez hozzákapcsolódik az a statisztikai tény is, hogy egy bizonyos kor felett egyre nehezebbé válik a munkakeresés, így a nyugdíjkérdés szempontjából a legfontosabb üzenet mindenképpen az, hogy érdemes addig minél nagyobb tartalékokat felhalmozni, amíg arra valós lehetőségünk van.
Mi történik a kényszervállalkozókkal vagy azokkal, akik csak minimális járulékot fizettek szolgálati idejük alatt?
Az ilyen esetekben a befizetett minimális járulékok jelentik a nyugdíjalapot, vagyis a minimálbérre bejelentett munkavállalók és vállalkozók ennek megfelelő nyugdíjra számíthatnak. Mindkét esetben látványosan alacsonyabb kifizetések valószínűsíthetőek, mint egy teljes munkabérre bejelentett munkavállaló esetében, így előfordulhat, hogy a „zsebbe kapott” jövedelem és a magas számlázott bérek után a nyugdíjszint az eredeti nettó jövedelem ötödét - szélsőséges esetben akár tizedét – sem éri el. Az ilyen helyzetekben még fontosabb a megfelelő öngondoskodás, vagyis a lehetőségekhez mérten célszerű minél nagyobb összegeket megtakarítani egyéni számlákon – mintegy pótolva a kieső járulékok miatt elmaradó nyugdíjrészt.
Vajon mindig olyan egészségesek és produktívak leszünk, mint most?
Klasszikus tévhit, hogy az emberek jelen helyzetüket és munkabírásukat alapul véve gondolnak jövőjükre, vagyis töretlenül hisznek benne, hogy 10, 20, 30 év múlva ugyanolyan munkabírással, ugyanolyan egészségesen tudnak majd dolgozni, mint ma (illetve hogy 60 éves korukban is könnyedén találnak majd munkát maguknak). Természetesen akad olyan kivétel, ahol valóban ez lesz a helyzet, a többség azonban az idő előrehaladtával szembesül majd azzal a ténnyel, hogy életének utolsó harmadában már nem ugyanolyan feltételekkel tud bármilyen jövedelmet teremteni, mint korábban. Ilyenformán akkor és addig célszerű mindenkinek jelentős tartalékokat felhalmozni erre az időszakra, amíg arra valóban lehetősége van.
Miért vannak különösen veszélyeztetett helyzetben a nők?
A statisztikai adatok szerint a nők várható élettartama átlagosan 5 évvel hosszabb, mint a férfiaké. Egy másik adat szerint a nők átlagosan közel 10 évet is élhetnek nyugdíjasként a férjük nélkül, özvegyen. Ehhez kapcsolódik az a nem elhanyagolható tény is, hogy a nők sajnos igen gyakran keresnek kevesebbet a férfiaknál, így várhatóan az öregségi nyugdíjuk is kevesebb lesz partnerük nyugdíjánál. Tovább nehezíti a helyzetet, ha valaki háztartásbeliként élte le az életét a férje mellett, vagyis legjobb esetben is csak minimálnyugdíjra számíthat, a gyermekek nevelési költségei pedig még árnyaltabbá teszik a képet. Többek közt ezért is égetően fontos feladat a nők számára, hogy ezekre a komoly anyagi nehézséget jelentő helyzetekre megfelelően legyenek felkészülve külön megtakarításokkal.
Miért esik sokaknak nehezére hosszú távban gondolkozni?
Gyorsuló világban, folyamatosan változó körülmények közt élünk, így sokan pár hónapnál, pár évnél előrébb nem látják – vagy nem akarják látni – a jövőjüket. Ehhez kapcsolódik az is, hogy szocializmus 40 éve alatt senki nem beszélt Magyarországon az öngondoskodás és előretervezés szükségességéről, így sokan a tapasztalati értékekre támaszkodva, az összes ellentmondás és probléma ellenére még mindig az állami segítségben és a nyugdíjrendszerben bíznak. Az aktuális nehézségek hatása alatt tehát könnyű elfelejtkezni arról, hogy bizonyos dolgok a körülményeink ellenére sem változnak, és így szinte biztosan lesznek olyan kiadásaink, amiket valamikor, valamiből, valakinek mindenképpen ki kell majd fizetni. Bármily furcsán hangzik is, de nyugdíjas éveink tisztességes és megnyugtató finanszírozása is ilyen „kiadás”, amire a fedezetet a nyugdíjba vonulás után már szinte lehetetlen előteremteni… más szóval, ha addig nincs megoldva ez a kérdés, utána már lehetőség se nagyon lesz a változtatásra.
Miért gondolják sokan azt, hogy majd valaki más fog róluk gondoskodni?
Ugyancsak a szocializmusban töltött 40 évnek köszönhető a „gondoskodó állam” mítosza, vagyis hogy egy tisztességesen ledolgozott élet után az állam tart majd el mindenkit. A régi rendszerrel ellentétben, ahol a tervgazdálkodás volt mindennek az alapja, a piacgazdaságban már a valós helyzet alapján számítják a nyugdíjakat, ez pedig sokakat roppant kellemetlenül érint majd azok közül, akik kitartóan bíznak az állam túlzott szerepvállalásában.
Mennyiben befolyásolják az utóbbi évek megváltozott fogyasztási szokásai a megtakarítások mértékét?
Ahogy az nevéből is kiderül, a fogyasztói társadalom alapja a fogyasztás – ezen múlik a működése és fejlődése, így szinte életünk minden pillanatában erre vagyunk ösztönözve. Nagyobbat, szebbet, újabbat – bármiről is légyen szó, a lényeg a vásárlás. Ebből következően aki ilyen környezetben nő fel, annak ez a természetes és bár gyakran nincs szükségünk azokra az eszközökre, amiket megveszünk, a vásárlás akkor is sokak lételemévé válik. Európa országai közül például arányaiban Magyarországon költenek a legtöbbet tartós fogyasztási cikkekre, és bár a megtakarítások szükségessége az utóbbi időben mindenképpen előtérbe került, még így is lényegesen kevesebb szó esik róla, mint az indokolt lenne. Az egyén érdeke a megtakarítás, a rendszer érdeke pedig a fogyasztás, és így a „nagy csábítás” mellett nehéz megtalálni az ideális középutat.
Miért ismerik fel olyan kevesen az öngondoskodás szükségességét?
A válasz roppant egyszerű: az iskolákban mindezidáig senki sem tanította ezt a jövő nemzedékének, tapasztalati értékekre pedig ugyancsak nem támaszkodhattak a fiatalok, hiszen szüleik és nagyszüleik is egy másik rendszerben nőttek fel. Európa nyugati felén az öngondoskodás szükségessége természetes velejárója az életnek, mi több, a szülők egészen kiskoruktól kezdve erre nevelik a gyerekeket. Magyarországon a fentiek miatt más a helyzet és éppen ezért van kiemelkedően fontos szerepe a jól képzett pénzügyi tanácsadóknak.
Miért élnek tőlünk nyugatabbra jobban a nyugdíjasok?
A munkavállalók tőlünk nyugatabbra egész életükben tudatosan készülnek azokra az éveikre, amikor majd aktív munka helyett passzív jövedelemből szeretnének megélni. Az öngondoskodás szükségességében nem kételkedve a legtöbben rendszeresen, akár kisebb összegekből építették fel megtakarításaikat, miközben „jó járulékfizetőként” az állami nyugdíjrendszerből is megfelelő arányban részesedhetnek. Mindezek közösen már elegendőek lehetnek arra, hogy ha nem is aktív éveik színvonalán, de legalábbis tisztességes módon élhessék le életük utolsó harmadát. Magyarországon is ez lenne a cél…
